Mi az a kérdés, amit fel kell tenned magadnak, ha egy nehéz döntés előtt állsz


Hozzáadva: 2020. Július 05. Megtekintve: 576

Néhány éve egy nagyon nehéz döntésen vaciláltam. Teljesállású oktató voltam egy helyi főiskolán. Multimédiás eszközhasználatot tanítottam – mókás dolgokat tanítottam a diákoknak, mint a videóvágás, webdizájn és grafikus tervezés.


A diákok lelkesen jártak az óráimra. Ugyan annyira élvezték, mint én! Nagyon jó volt a hangulat! Aztán feltűnt, hogy minél tovább vagyok ott, annál több tanítás utáni eseményen várták el tőlem, hogy részt vegyek – tudományos előadások felügyelete, rengeteg papírmunka interjúkról, órákról és szakokról, legyek részese az iskolai élet jobbátételének stb.


Egy idő után úgy éreztem, hogy a ’mellékes dolgok’ elveszik az időmet az elől, amit igazán szeretek csinálni – a tanteremben segíteni a diákoknak. Aztán alakulóban volt egy másik kivételes lehetőség is. Mivel én voltam a közösség fő kapcsolattartója, mert értettem a webdizájnhoz és a grafikus tervezéshez, a helyi vállalatok elkezdtek hívogatni.


Azt kérdezgették, hogy készítek-e nekik weblapot, logót, szórólapot vagy videót. Néhány projekt ideális volt a diákok részére és pár cégbele is ment, hogy ők foglalkozzanak vele. Én mindig is éreztem magamban a vállalkozói vénát, így eljátszottam a gondolattal, hogy ezek a lehetőségek többek, mint néhány hakni.


Pár évig próbáltam kiegyensúlyozni a főállásomat az alkalmi projektjeimmel, majd rájöttem, hogy muszáj döntenem.


A lehetőségeim


Folytathatom úgy, ahogy most – bár akkor az egyik munkahelyem el fogom hanyagolni és inkább hakni lesz belőle. Szeretem betartani az ígéreteim és nem voltam hajlandó elhanyagolni a főállásomat, ha a projekteket választom.


Ha a teljesállású oktatást vállalom, a projektekkel nem fogom annyit foglalkozni. Ez nem minőségi, hanem mennyiségi romlást eredményezne. Ennél inkább én szenvedtem volna, mert nem lett volna lehetőségem annyit elvállalni, amennyit szerettem volna.


Vagy választhattam volna valamelyik lehetőséget. Elengedhettem volna a haknikat és teljes erőbedobással folytathattam volna az oktatást, a többi tanítás utáni ’extrával’ karöltve. Ennél a lehetőségnél biztos voltam benne, hogy legalább 1-2 projektet akkor is elvállalok, hiszen ez az oktatói filozófiám részét képezte. Muszáj volt, hogy tájékozódjak a világban, így még többet segíthetek a diákjaimnak.


A másik lehetőség, hogy otthagyjam a tanári állást, de akkor meg hiányoztak volna a srácok. Viszont akkor teljes állásban foglalkozhatok a saját bizniszemmel.


Mindkét opciónak megvoltak a maga előnyei és hátrányai. Sőt, az egyik előnye a másik hátránya volt és fordítva. Nem éreztem úgy, hogy az egyik mindenképpen jobb a másiknál, de tudtam, hogy az egyik a nekem való út.


Amíg ezzel szenvedtem, folyamatosan egy gondolat bántott engemet, és az erre a kérdésre kapott válasz mutatta meg számomra a helyes döntést.


„Mit tennél, ha nem félnél?” – Sheryl Sandberg


Ez egy kérdés!


A kérdés, amit fel kell tenned: Meg fogod bánni 5, 10 vagy 20 év múlva, ha nem ezt választod?


Visszatérve a helyzetemre, hogy oktató legyek vagy vállalkozó, tudtam, hogy nem bánnám meg, ha tanár maradnék. Bármikor találhatnék egy hasonló pozíciót, valahol máshol. De tudtam, hogy nagyon megbánnám, ha nem kezdenék bele a saját bizniszembe. Igaz, abba bármikor belekezdhetek, de most úgy tűnt a csillagok is összeálltak számomra.


Nem tehettem meg, hogy nem kezdem el a saját utamat járni. Tudtam, hogy a jövőben biztosan megbánnám, ha nem használom ki ezt a lehetőséget.


Tudtam mit fogok tenni. A ’megbánnád, ha …?’ kérdésre kapott válasz megmutatta számomra a helyes választ.


Nem kockázatmentes


Igen, hiányozni fognak a diákok – bár volt rá ötletem ezt hogyan csapom hozzá a vállalkozásmhoz, anélkül, hogy egy iskolai tanár kötelezettségeivel kelljen megbirkóznom. Egyébként, ez pontosan úgy is alakult, ahogy elterveztem!


Igen, nagy volt a kockázat így, hogy nincs állandó fizetésem, nincs hasznom és igazából fogalmam sincs hogy fog alakulni – de végre azt csinálhatom, amiről mindig is álmodoztam – elindítani a saját vállalkozásomat.


Az, hogy tudtam mit bánnék meg, ha a jövőben visszatekintenék erre a pillanatra, segített meghozni a döntést. Utólag persze bölcsebb az ember, de majdnem 20 évvel később, még mindig azt mondhatom, örülök, hogy így döntöttem!


„Ne legyél gyáva és félénk cselekedni. Az egész élet egy kísérlet. Minél többet kísérletezel, annál jobb.” – Ralph Waldo Emerson


Meg fogod bánni …?


Milyen döntés előtt állsz? Ami fontosabb, megbánnád meg a jövőben, ha nem így döntenél, vagy ha elvállalnád a munkát, vagy … ?


Mit bánnál meg, ha nem úgy döntenél? Mondjuk 10, 20 év múlva, sőt legyen 1 vagy 5 év.


Az életük vége fele járó emberektől mind ugyan azt a dolgot hallod a legtöbbször – ’Megbántam, hogy …’


Legyen ez a komor valóság a motiváló erőd, amikor döntéshelyzetbe kerülsz. Legközelebb, ha döntened kell valamiről, kérdezd meg magadtól, „Megbánnám, ha … ?” Ha a válasz igen, tudod mi a helyes lépés.



Hozzászólások (0)


Érdekes bejegyzéseink

Partnereink írták