Sri Lanka – teaáttekintés


Hozzáadva: 2020. Július 16. Megtekintve: 243

Három fő teatermelő terület található Sri Lankán. Ezek az alacsonyan termő teák, amelyek a tengerszint és 600 méter között, a középmagasan termő teák, amelyek 600-1200 méter között, és a magasan termő teák, amelyek 1200 méter feletti magasságokban teremnek.


Minden egyes magassági szint ízét, zamatát, aromáját az adott területre jellemző körülmények befolyásolják. Az alacsonyan termő teák, amelyek hosszú napsütésnek, száraz, és valamennyire meleg, nedves körülményeknek vannak kitéve, burgundi barna likőrre emlékeztető színűek, malátás, erős jegyekkel és fekete megjelenésű levelekkel. A magasan termő teák, amelyek 3000 láb (körülbelül 1000 méter) magasan teremnek, drasztikusan különbözőek – az évszaktól függően a hűvös szelek, száraz, hűvös körülmények által befolyásolt teák különlegesen világosak, zöldes, füves jegyekkel és mézszerű, arany színnel.




Sri Lanka teatermelő területei főként a sziget középső hegyei és azok déli lába körül tömörülnek. Akárcsak Franciaország nagyszerű borvidékei, a Sri Lankai teaművelés is hét régióra oszlik, amelyek mindegyike egyéni karakterű teáiról ismert. Mindegyik az éghajlat és domborzat egy egyedi kombinációját mutatja, ami nyomot hagy az ott termett teában is, függetlenül az árkategóriától és a pontos termőterülettől. Természetesen számottevő különbségek vannak az alterületek és az egyes termőföldek között, az adott termőföld különböző évjáratai között, és még ugyanazon termőföld különböző hegyoldalai között is, de ezek ellenére a tea regionális karaktere mindig egyértelmű a tapasztalt kóstoló vagy szakértő számára.



1. Minőségi évszakok



Sri Lanka két indiai-óceáni időjárásrendszernek van kitéve, amit a helyiek északkeleti és délnyugati monszunnak hívnak. Az első december és március, a második június és szeptember között hoz esőt. A központi hegyek széltakaróként és esővédőként funkcionálnak, tömegükkel védve a túloldal lankáit és síkságait, ezáltal a déli és nyugati részek nem kapják meg az északkeleti monszun esőit és szeleit, míg az északi és keleti területek a délnyugati monszun elől védettek. Ez nem csak különböző esős időszakokat eredményez a hegyek két oldalán, de éves “minőségi évszakokat” is, amikor a monszunszelek a maguk nedvességével áthaladnak a központi vízválasztón, hogy hűvös, száraz időjárást vigyenek a túloldali domborzatra.



Fent a hegyvidéken viszont az összetett domborzat egy ugyancsak összetett mikroklímarendszert hoz létre, ahol a különböző területek különböző minták szerint kapnak esőt és csapadékot a két időjárásrendszerből az év során. Ennél fogva minden egyes teatermelő terület éghajlata valamennyire különbözik a többitől. Még egy körzeten belül is gyakran meg lehet figyelni a különbségeket a kisebb területek között. Ezek a klimatikus variációk gyakran tükröződnek a sokféle karakterben, amely a ceyloni tea egyik alapvető, és leginkább értékelt tulajdonsága. Az évek során a Sri Lankai termelők megtanulták, hogy hogyan használhatják ki maximálisan a helyi éghajlati sajátosságokat a teabokorra és a késztermékre gyakorolt hatás szempontjából. A folyamat során segítettek kialakítani azokat a karaktereket, amelyekről minden egyes teatermelő terület és alterület ismertté vált.



2. Hét regionális tea



A Sri Lankai teatermelő területek nevének használata korlátozott és szigorúan ellenőrzött. Csak azok a teák viselhetik egy terület nevét, amelyek megfelelnek a származás és gyártás jogi feltételeinek. Először is, a teát teljes mértékben egy bizonyos “agroklimatikus területen” (ez a körzet pontos megnevezése) belül kell megtermelni. Ez gyakran egy magassági korlátot is jelent, például az Uva körzetből származó tea 1000 és 1600 méter közötti magasságon kell, hogy teremjen, míg a Nuwara Eliya teát magasabban, átlagosan 2000 méter körül termesztik.



Másodszor, a teát az adott körzeten belül kell “legyártani”. A friss tealevél rosszul viseli az utaztatást, rövid időn belül fel kell dolgozni, és minden nagyobb termőföld rendelkezik a saját gyárával, amit erre a műveletre tartanak fenn. Bár a helyi definíció ad némi mozgásteret a feldolgozás konkrét folyamatait illetően, a legtöbb ceyloni teát mégis a hagyományos módszerek szerint készítik, amelyek a szakértők szerint a legjobb minőségű végterméket állítják elő.



1975 óta a helyi “megnevezések” odaítélését és használatát a Sri Lankai Teabizottság irányítja, amely a ceyloni teaipar központi hivatali és szabályozási szerve. A bizottság határozza meg a követelményeket és szabályokat, amelyeknek minden Sri Lankáról exportált teának meg kell felelnie. Ezek között vannak minimumkövetelmények a tea minőségére és tisztaságára vonatkozóan, valamint ahhoz, hogy a tea viselhesse egy körzet nevét, meg kell felelnie az adott körzetre vonatkozó specifikációknak és elvárásoknak.



A sokszínű éghajlat teagyártásra gyakorolt hatásának felfedezése egy sornyi jó minőségű tea gyártásához vezetett, amelyek mind egyediek az adott Sri Lankai agroklimatikus területre nézve, és sehol máshol a világban nem találhatóak meg. Az ezekben az agroklimatikus körzetekben termelt teákat világszerte ismerik: a Nuwara Eliya, a Dimbula, az Uva és az Uda Pussallawa magasan termő, a Kandy középmagasan termő, a Ruhuna és a Sambaragamuwa pedig alacsonyan termő teának számít.


Photo by Shaani Sewwandi from Pexels


Hozzászólások (0)


Érdekes bejegyzéseink

Partnereink írták