Teatermesztés Vietnámban: Történelem és evolúció


Hozzáadva: 2020. Július 13. Megtekintve: 146

Ha megkérdezed az embereket, hogy honnan származik a tea, nem sokan fognak kapásból Vietnámra gondolni. Ugyanakkor, az ENSZ FAO legfrissebb statisztikái alapján Vietnám a világ hatodik legnagyobb teatermelője, és ötödik legnagyobb exportálója. Ez jól mutatja az ország stratégiáját, amely a mennyiséget részesíti előnyben a minőséggel szemben.


Vietnámban élő, a tea világa iránt 2010 óta érdeklődőként gyakran kérdezik tőlem, “Milyen a vietnámi tea?”. Természetesen nincs egyszerű válasz erre a kérdésre. A főként fogyasztási árucikként értékesített tea elnyomja azt a változást, amely az elmúlt években egyre inkább a magasabb minőségű, és felelősségteljesebben gyártott termékek felé irányulna. Jelenleg ez még nem elegendő mennyiségileg ahhoz, hogy megváltoztassa a főleg negatív tapasztalatokat.


Megpróbálom itt megosztani egy részét annak, amit Vietnám teatermelő régióiba tett látogatásaim során megtanultam. Ez a tapasztalataimon alapul, melynek során számos farmerrel, családdal és gyártulajdonossal beszélgettem és ittam teát közösen, akik a tea betakarításának és feldolgozásának széles spekrumát ölelték fel. Az egyszerűség kedvéért a bemutatást három témakörre osztom: a vad, őshonos teafákra, a teaipar korai, 19. század végétől kezdődő fejlődésére, és az oolong tea gyártásának mostani növekedésére és ennek Tajvannal való kapcsolatára.



1. A történelmi nézőpont



Vietnámban nagyon sok dolgot befolyásolt valamilyen módon Kína közelsége. A két ország egy 1400 kilométeres közös határszakasszal rendelkezik, amely egy hegyvidéki terepen választja el Vietnám legészakibb tartományait nyugaton Yunnantól, keleten Guangxi tartomány Zhuang nevű autonóm területétől.



Közel 1000 éven keresztül, egészen a 10. század közepéig Kína uralta Észak-Vietnám nagyobb részeit. Ebben az időszakban erős kínai nyomás volt a kulturális asszimilációra az egyik oldalon, és a külföldi uralom elleni vad vietnámi ellenállás a másikon. A vietnámiak végül visszanyerték függetlenségüket, de a vallási, nyelvi, kulturális örökség, a hagyományok, és a tea szeretete megmaradt.



Hogy bonyolítsuk a problémát, a rögös határvidék mindig is számos nomád kisebbségi etnikai csoport otthona volt, akik leszármazottai a határvonal valamelyik oldalán élnek ma is.



2. Vad teafák



Vad teanövényeket a régió számos országában találhatunk, és azt gondolják, hogy valójában korábbi termesztés eredményei, nem pedig valódi, vadonban termő növények. Vietnámban vad fákat jelentős koncentrációban lehet találni az északi Ha Giang, Lao Cai, Yen Bai, Son La, Lai Chau és Dien Bien provinciák területén.



Az őshonos fák főleg camellia sinensis var. assamica fajúak, de néhány camellia taliensis is megtalálható, amelyeket szintén a tea feldolgozására használnak. A környezettől és a betakarítás módjától függően a fák végső magassága 5 és 15 méter között bárhol lehet. Nem jelentéktelen kihívás, amikor le kell szedni róla a leveleket.



A legtöbb vad teafa vegyes erdei környezetben nő, az etnikai csoportok által kezelt területeken (főként a H’Mong és a Dao kisebbségek területén). A korábban nomád életmódjuk átvitte volna őket a vietnámi-kínai határ valamelyik oldalára, amelyet a 20. század elejéig nem határoztak meg kellő pontossággal. A teamagok is azok között a tárgyak között voltak, amelyeket a családok a vándorlásuk során magukkal vittek, ezáltal megkönnyítették a művelés terjedését, új helyekre is eljuttatva a teafákat. Egy, Vietnám franciák általi elfoglalásának idejéből származó történet azt mondja, hogy a tea egy elfogadott formája volt az adófizetésnek a gyarmati kormányzat számára, és ez is hozzájárult a teafák további műveléséhez. Bár a teafák korára egészen extrém becslések léteznek, én úgy tippelem, hogy a legnagyobb része a vad fáknak ebből az időszakból származik, így most 100-150 évesek lehetnek. Vannak azonban olyan, egyedül álló fák is, amelyeket megbízható módszerekkel 500-700 évesre becsültek.



Bár a családok eredetileg a saját teájukat termesztették, manapság sokkal gyakoribb, hogy a levelek betakarítása és feldolgozása két teljesen különálló folyamat legyen. A frissen betakarított leveleket általában kis kézműves termelőknek vagy a nagyobb gyárak felvásárló ügynökeinek adják el. Kismennyiségű termelés esetén a feldolgozás továbbra is a kézi munka egyszerűségével történik. A tealeveleket általában fatüzelésű kemencében szárítják (általában longan fajtájú fával), de a serpenyős szárításra is láthatunk példát egyes helyeken. A szárítás kivételével egy tekercselőgép az egyetlen technológiai eszköz, amit használnak. Kis mennyiségben jellemzően csak zöld- és fehér teákat állítanak elő.



A nagyméretű gyárak száma az elmúlt években folyamatosan növekedést mutatott, a friss vad tea levelekre vonatkozó igények pedig a csúcson vannak. A gyárak kibocsátási mennyiségeinek növekedése nem csak a vietnámi márkájú zöld, fekete, fehér és pho nhi (a heicha vagy pu’erh megfelelője) teákon figyelhető meg, hanem a taiwani (főleg kínai stílusú fekete teák) és a kínai piacra szánt teák esetében is. Az alig feldolgozott vietnámi vad tealevelek vonzó és olcsó forrást jelentenek a határ túloldalán, Yunnanban található pu’erh teagyártók számára. A pu’erh teának létezik egy Vietnámban feldolgozott megfelelője (pho nhi), de nehéz jó minőségűt találni belőle.



A vad teát Vietnámban gyakran shan tuyet-ként árulják. Ez szó szerint “Havas-hegy”-et jelent, ahol a “havas” a finom fehér szőrökre utal, amelyek meghatározóak a még nem kinyílott assamica levelek bimbóin. A kifejezés használatát semmilyen módon nem szabályozzák, ezért fenntartásokkal kell kezelni. Ha helyesen használják, az annyit jelenti, hogy a tea olyan levelekből készült, amelyeket magashegységekben takarítottak be, de nem jelez semmilyen minőséget, teastílust vagy egyéb követelménynek való megfelelést.


Image by Quang Nguyen vinh from Pixabay


Hozzászólások (0)


Érdekes bejegyzéseink

Partnereink írták