Törökország és a tea


Hozzáadva: 2020. Július 15. Megtekintve: 262

A törökök nem csak az ötödik legnagyobb teatermelők a világon; ők a Föld legnagyobb fogyasztói is egy főre vetítve. A török nyelvben çay-nak (úgy kell ejteni, mint a kínai chai-t) nevezett tea sokkal több, mint csak egy ital: egy eltéveszthetetlen tulajdonsága a nemzet szociális életének. Most egy közelebbi pillantást vetünk Törökország kedvenc italának a történelmére és helyzetére.


1. A török teakultúra elkésett fejlődése


Minden elvárással szemben, a tea művelése relatíve későn érkezett meg a Török Köztársaság mai területére. Bár az oszmánok már a 16. században is ismerték a teát, az ital csak a 19. század első felében tett szert a népszerűségére, a birodalom modernizálási, Európához történő felzárkózási törekvésében. Az Égei- és a Márvány-tengerek partvidékén történt sikertelen művelési kísérletet követően az első sikeres tealevél-szüret a birodalmi fővárostól messze, a Fekete-tenger partján, az Orosz Birodalom határán történt. A Hopa, Artvin és Rize (mai Grúzia határvidéke menti) városaiból való helyi munkások hozták be a teanövény-csemetéket Oroszországból, ahol a Fekete-tenger délkeleti partvidékén a mérsékelt és esős éghajlatnak köszönhetően növekedtek a növények. Miután többször is gazdát cserélt a 20. század fordulóján, a terület komolyan belekezdett a teatermesztésbe a Török Köztársaság uralma alatt, főként a kávé elérhetőségének az Arab-félsziget elvesztése miatti csökkenése következtében. Az állam-irányította gazdaságban a teatermesztés fokozatosan jólétet és fejlődést hozott a Fekete-tengeri régiónak. A második világháború kitörésekor a teafogyasztás megháromszorozódott, a török teaipar pedig jelentősen növekedett.


2. A tea más árnyalatai


A hosszú fekete főzéssel ellentétben a gyógynövényekből készült teákat nem tartják teának, sokkal inkább gyógyhatású főzeteknek. A népi gyógyászatban a gyógynövények a sáfránytól és kamillától egészen a levenduláig és rózsasziromig különféle betegségeket gyógyítanak – néhányak orvosiakat, mások vérmérsékletieket. A sage tea különösen népszerű a mediterrán partvidéken, míg az almatea különösen elszaporodott az utóbbi években Törökország turistapiacán, bár ez az ital annyira török, mint amennyira almából készül, mert jórészt cukorból és mesterséges édesítőből áll.


Nem kérdés, az eredeti, sötét, szamovárban főzött tea alappillére marad Törökország kulináris identitásának és szociális szokásainak. Az ország történelmében mélyen gyökeredző történelemmel és technikákkal ez a jelenség önmagában sokat elárul a török kultúráról.


3. Szamovárok és tulipánalakú poharak: török teakészítés és -felszolgálás


Nem meglepő módon a tea török módra történő elkészítése és felszolgálása hatékony, ragályos, és mindenütt jelen van. Az orosz teakultúrából származó gyökerei miatt a teát egy modern külsejű szamovárban (törökül semaver) készítik el, amit çaydanlik-nak hívnak. Ez a berendezés két, egymásra tett teáskannára emlékeztet, amely alul egy nagy tartályt tartalmaz a víz forralására, felül pedig egy kisebbet, ahol az erős és koncentrált teát főzik mérsékelt hőmérsékleten. A teakoncentráumot és a forró vizet a tea kívánt erősségétől függően változó arányban keverik, és egy karcsú, “ince belli-nek” (vékony derék) nevezett csészében (törökül fincan) szolgálják fel. Ezek a finom, tiszta üvegcsészék nem csak tetszetősek a szemnek, de gyakran jelzik a tea erősségét is, a gyenge főzéstől kezdve a törökök által sejtelmesen “nyúlvérnek” nevezett erősségig.


Egy-két cukrot tehetnek bele az íze kedvéért, de tejet sohasem. Amikor a tea tűzforrő, a mohó teázók a pohár felső, elálló szélét foghatják, hogy ne égessék meg az ujjukat. A török teát a szintén híres kávéval ellentétben gyorsan és hatékonyan szervírozzák, hogy erőfeszítés nélkül, pohárról pohárra lehessen fogyasztani az energizáló italt. Az állami tulajdonban lévő teaipar mellé a török állami tulajdonú üveggyár készített egy ikonikus teáspoharat, ami a a mai napig uralkodó maradt: egy arannyal szegélyezett üvegpohár két vékony aranygyűrűvel a “derekánál”, egy fehér kerámiatányéron, amelyen a kerület mentén piros és arany motívumok váltják egymást.


4. Teaidő


A Törökországba látogatók meglepődhetnek rajta, hogy a népszerű ital tényleg mindenhol jelen van. Az utcasarkokon, kávézókban, éttermekben, kocsmákban, játéktermekben, munkahelyeken, és egyszerűen mindenhol, ahol az embereknek okuk lehet rá, hogy összegyűljenek, lézengjenek vagy időt tölsenek, a tea egy folyton jelen lévő jellemző. Akár csak leöblítenél egy ebédet, vagy halogatnád a munkát, a tea az általános megoldás minden helyzetben. Bár csak kis teret enged a luxusnak, a teakészítés török módja annyira idő- és költséghatékony, hogy az ital valóban elérhető mindenki számára. A Boszporusz lenyűgöző látványa Isztambul egyik nyílt helyéről nehezen lehetne teljes egy élénk és zajongó teakert nélkül, ahol az emberek összegyűlnek és csevegnek több tea elfogyasztása mellett, amelyet az őrült módon egy tálcán teáspoharakat egyensúlyozó felszolgálók adagolnak ki. Akik nem szoktak hozzá ekkora mennyiségű teához, azok esetleg nehezen aludhatnak éjjel, miután akaratlanul is elfogyasztottak akár tucatnyi pohárnyival itt-ott a nap folyamán.


De a tea nem csak a tömeges fogyasztás tárgya. A tea felszolgálása és elfogyasztása a közvetlenség alapköve és a vendégszeretet elsődleges megnyilvánulása. A hagyományos boltokban gyakran kínálják a a vásárlókat teával – nem azért, hogy vásárlásra erőszakolják a vevőt, pusztán a jószándék gesztusaként. Egy török háztartás meglátogatásakor elvárás a vendéggel szemben, hogy elfogadja, és befejezze az első pohár teáját, míg a másodikat részben ott szabad hagyni. Ahogy a közös teaivás rituáléja a vendégszeretetet és a házigazda jószándékát szimbolizálja, úgy hoz létre a teázás egy megbízható légkört üzleti partnerek között. Minden ilyen esetben a teaidő az egyén elfoglalt napirendjének egy megszakítását jelenti, ezáltal közel hozva az embereket az univerzális ital köré – legalább arra az időre, amíg kihűl a víz.


A törökök egészségügyi előnyöket is társítanak a teaiváshoz. Kiemelendő, hogy a török teanövények növényvédőszerektől mentesek, köszönhetően a művelők által csak természetes baktériumkezelésnek hívott jelenségnek – az éves hótakarónak, ami belepi a Fekete-tenger partvidékét. Szokatlan módon ez az éghajlati jellemző teszi Törökország ezen területét az egyetlen hellyé a világon, ahol a teanövények kibírják a fagypont alatti hőmérsékleteket.


Image by Orhan Can from Pixabay


Hozzászólások (0)


Érdekes bejegyzéseink

Partnereink írták